A gasztronómiától a kertészkedésig - Interjú Mark McMenemy-vel, a TV2 Otthon a kertben c. magazinjának műsorvezetőjével

Mark McMenemy

 Hogyan kezdődött a kapcsolatod a gasztronómiával?

Egy cumisüveggel. Első gasztronómiai szárnypróbálgatásaim viszonylag korán, úgy 12 évesen kezdődtek. Eredménye pedig egy elég csúnya égési sérülés lett, amit a kezemre folyó forró olaj okozott palacsintakészítés közben. Szerencsére ez sem szegte a kedvemet, és tovább próbálkoztam. Nem is nagyon tehettem mást, mert elég korán, 16 évesen elköltöztem otthonról. Ha enni akartam, főznöm kellett. Már ha főzésnek nevezhető a másnaposság, a költséghatékonyság és a Smack leves együtthatójából keletkező izé! Komolyabban akkor kezdtem vele foglalkozni, amikor már a hozzám betévedő hölgy vendégeimet szerettem volna elkápráztatni valamivel. Ez gyakran végül inkább egy-két üveg bor segítségével sikerült.

Belepillantva eddigi médiás pályafutásodba, feltűnik, hogy azelőtt elég sok témába belekóstoltál.Vezettél már pl. mozis műsorajánlót, építészeti és mozis magazint, gasztronómiai magazint. (A teljesség igénye nélkül, aki kíváncsi a részletekre, elolvashatja itt: http://nanomedia.hu/mcmenemy-mark/.) Hogy érzed, megtaláltad önmagad?

Mindig azt csinálom, ami érdekel. Ezek mind olyan témák, amik civilben is foglalkoztatnak. Egyébként jelenleg nem foglalkozom gasztronómiával. Kertészeti műsort készítek a TV2-n Otthon a kertben címmel.

Ha már itt tartunk, hogy jött a kertészkedés?

A kertészettel 12 éve kezdtem el foglalkozni, amikor vettem a Pilisben egy  kis házat nagy kerttel. Nagyon szerettem volna, ha az én kertem is olyan szép, mint amiket gyerekkoromban, Angliában láttam. Így el kezdtem veszettül és össze-vissza ültetgetni. Ekkor jött a felismerés, hogy nyilván rengeteg hozzám hasonló fiatal felnőtt van, aki szívesen kertészkedne, de gőze sincs róla, hogyan kellene. Ezért egy profi kertésszel,Tauner Tiborral belekezdtem Zöldfül című kertészműsorba az akkor induló TV Dekon. Ez olyan jól sikerült, hogy újabb évadok és sorozatok követték először a Spektrum Home-on, most pedig a TV2-n. Itt március 14-én indul a második évadunk. És bár ma sem vagyok profi kertészmérnök, azért az alapvető dolgokkal már én is tisztában vagyok. Ugyanúgy, mint a konyhában: nem kell valakinek Michelin-csillagos séfnek lennie ahhoz, hogy egyszerűbb ételeket tisztességesen meg tudjon főzni. Egyébként sok átfedés van a gasztronómia és a kertészkedés között, hiszen finom zöldségeket a saját kertünkben is meg tudunk termelni. Célom, hogy megmutassam az embereknek, attól  még, hogy egy kert designos, lehet hasznos is. Hisz nincs jobb annál, mint a magunk által nevelt zöldségekből falatozni a kertben egy langyos nyári délutánon! Hű, de várom már a tavaszt!

Ha már a falatozást említetted, térjünk vissza a gasztronómiához! Ha meg kellene fogalmazni, mi a te gasztronómiai ars poeticád? Mitől lesz egy étel "mcmenemy-s"?

Nincsen nekem olyanom. Szeretem a merész, csípős ízeket, ízkombinációkat, de mostanában egyre inkább az egyszerű, de kiváló alapanyagokból készülő ételeket kedvelem.

Nem gondoltál esetleg arra, hogy szakácskönyvet adjál ki? Ha igen, akkor ez milyen lenne?

Nem gondoltam rá. Szerintem van épp elég a piacon! De ha csinálnék, az ehető lenne és nagyon finom.

Széles L. Gábor

2015.02.08.

"A mindennapok átlagemberének etetése szórakoztat" - interjú Serényi Zsolttal, a TV paprika séfjével

Serényi Zsolt és Mark McMenemy a TV Paprika műsorában

Hogyan jött az életébe a gasztronómia?

A gimnázium után vendéglátást akartam tanulni, a főiskola nem tűnt könnyen elérhetőnek. Aktívan sportoltam, és az egyik csapattársam már egy éve járt a Gundel Károly Vendéglátóipari Középiskolába, nappali tagozatra. (Ez fontos volt, mert nem akartam részt venni az akkor még kötelező sorkatonai szolgálaton!) Testhezállónak tűnt, mert hetente csak egy-két napot kellett iskolába járni, a többi szakmai gyakorlat volt. Jelentkeztem, találtam egy jó szakmai gyakorló helyet, felvettek és onnantól nem volt megállás. A klasszikus előzmény még, hogy anyukám és dédnagymamám remek kosztján nőttem fel, valószínűleg a finom ételek miatt voltam az átlagnál nyitottabb.

Van olyan dolog, amit a családból "örökített tovább" a szakmai pályafutása során ?

Vannak olyan hétköznapi ételek, amiket mindig a gyerekkori emlékeimnek megfelelően szeretném elkészíteni a saját konyhámban is. Ezek tényleg egyszerű, de nagyon finom dolgok, például: töltött paprika, székely káposzta, lencsefőzelék, tökfőzelék, rakott káposzta, paprikás krumpli, mákos nudli, sorolhatnám...

Kiktől tanulta a szakmát? Voltak nagy, emblematikus mesterei?

A Fórum Hotelben (most Inter Continental) voltam tanuló, László György séf idejében és amikor koromnál fogva (18 éves voltam) fogékonyabbnak tűntem, mint a rendes korú (14 éves) szakmunkástanulók, akkor néhány hónap alatt elkezdtek komolyan venni a szakácsok. Jó érzés volt, hogy számítottak rám, számoltak velem. Szinte mindenkitől rengeteg segítséget kaptam. Nagy és színvonalas konyha volt, sokat láttam, sokat tanultam. Szerencsés voltam, az egyik legjobb gyakorlati munkahelynek számított akkor. A Fórumban a tanuló felelős Várhelyi Miklós volt. Őt tekinthetem szakmai tanáromnak, mert ami az iskolában rám ragadt az szinte egyenlő volt a nullával. Amikor felszabadultam, rögtön máshová mentem dolgozni, de természetesen rengeteg szakácstól tanultam és ez a mai napig is így van.

Kik a kedvenc szakácsai?

Ez gyakran változik de van egy két kedvencem, természetesen sokan közülük a médiában is jelen vannak, például Anthony Bourdain, Hugh Fearnley-Whittingstall, Gordon Ramsay, Thomas Keller, stb., mostanában a legújabb mániám világhírű mesterei: Myron Mixon, Aaron Franklin. 

Az ok egyszerű, mert tátott szájjal csodálom őket!

Ön milyen vendég, ha elmegy valahova enni?

Szolid vagyok és visszafogott. Tiszteletben tartom mások munkáját. Igyekszem udvarias lenni, nem vagyok felvágós. Nem zavar, ha nem azt kapom, amit kértem, ha nagyon finom. Barátaim szeretnek velem menni az éttermekbe, mert gyakran kérnek véleményt és a válasz és az esetleges kritika szórakoztatja őket. A vendéglátóimat nem szoktam megbántani, ha elégedetlen vagyok, nem vagyok étteremkritikus, nem szeretnék senkit megsérteni, meg hát mi van, ha nincs is igazam.

Ha meg kellene fogalmazni, mi az Ön gasztronómiai hitvallása?

Egyszerű ételeket tudom és szeretem elkészíteni. Szerintem sokszor a legegyszerűbb dolgokat a legszebb feladat jól elkészíteni. A hétköznapi, érthető, dolgokban hiszek. Nem értek a csúcsgasztronómiához és nem is igazán hiszek benne, bár csodálom. Nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, és ezen kevesek jelentős része ugyancsak nem ért hozzá, és ezért nem is igazán érdekli. Akit meg érdekel, annak nincs rá pénze. A mindennapok átlagemberének etetése szórakoztat pláne, ha ezzel néha sikerül különleges élményt okozni. Hagyományos technológiák, jó minőségű, megfizethető alapanyagok, szezonalitás. Az én ételeim remélem ízgazdagok (de nem túlfűszerezettek!), bárki számára értelmezhetőek, sokszor nem éppen diétásak.

Széles L. Gábor
2015.01.29